Nézőpont Intézet

Szexbotrány és hátszél: Sarkozy megingott

Nem az eddig is meglévő támadások vehemenciája, hanem a kormánya körül kialakuló botrányok miatt kényszerült védekezésre Nicolas Sarkozy elnöki mandátuma feléhez közeledve. A nyáron még a „nyitás” politikájának újabb felvonása jegyében kormányába emelt kultuszminiszter szexbotránya a jobboldali szavazókat riaszthatja el, fiának a főváros La Défense negyedét irányító közhivatalának élére való megválasztása pedig nemzetközi botrányt kavart. A 2007-es morális megújítás üzenete egyre gyengébb lábakon áll.

A nemrég a Le Figaro kormánypárti napilapnak interjút adó Nicolas Sarkozy az amúgy megbízhatóan jobbközép orgánum újságíróinak szokatlanul kellemetlen kérdéseire is kénytelen volt válaszolni. Az újság ugyanis sorba vette a kormány és a kormánypárti UMP-frakció közti feszültséget, Frédéric Mitterrand kultuszminiszter nemrég kipattant szexuális botrányát, a mindössze 23 éves Jean Sarkozy meglepően gyorsan felívelő politikai karrierjét, a konkrétumokat kínosan nélkülöző népi részvény program helyzetét, valamint a 8 százalékot elérő költségvetési hiányt. Bár Sarkozy egyetlen pillanatra sem jött zavarba, tény: a kormányát körülvevő ügyek nem használnak a 2007-ben még jelentős politikai sikert jelentő „morális megújulás” üzenetének.

„Én vagyok a célpont”

A jobboldal megítélésének talán legtöbbet ártó botrány a homoszexualitását nyíltan vállaló – és François Mitterrand néhai köztársasági elnök (1981-1995) unokájaként a „nyitás” nyomán kormányzati tárcát kapó – Frédéric Mitterrand botránykönyve. A mű maga 2005-ös, „újrafelfedezése” a szélsőjobboldali Nemzeti Front (Front National, FN) nevéhez fűződik. A tárcavezető fiatalkorú thaiföldi fiúkkal folytatott rendszeres homoerotikus élményeit taglaló (önleleplező) fejezetek pillanatok alatt ellepték a francia – és a nemzetközi médiát –, kínos magyarázkodásra kényszerítve a kormányt. Az ügy pikantériájához tartozott, hogy Mitterrand volt az első, aki a pedofilbotránya miatt Svájcban letartóztatott – lengyel-francia kettős állampolgár és párizsi lakos – Roman Polanski rendező védelmére kelt. Az interjúban Sarkozy megvédi miniszterét, ahogyan fiát is, akit a Párizs gazdag üzleti negyedét felügyelő közhivatal élére választottak nemrég. „A negyvenöt megyei közgyűlési képviselő mind indulhat a tisztségért, kivéve egyet. Miért is nem? Mert a fiam. Megválasztják, nem kinevezik, ez nem nepotizmus. Kiről is szól ez a vita? Nem a fiamról. Én vagyok a célpont”, mondta.

Mindkét személyes botrány rosszkor jött a kormánynak: a költségvetési deficit a GDP 8,2 százalékát teszi ki idén, az egészségbiztosítási kassza rekordméretű, 30 milliárd eurós hiányt halmozott fel, a munkanélküliség nem látszik csökkenni és továbbra is 2 és félmillió embert érint. Bár a lapinterjúban Sarkozy mások által másolt francia válságkezelési politikáról beszél, egyelőre legfeljebb relatív sikerekről lehet beszélni, trendfordulóról nem.

Van helye a vitának

Beszédes tény, hogy nem sokkal az interjút követően a baloldali Le Monde megszólaltatta a Sarkozy egyik riválisának tartott nemzetgyűlési frakcióvezetőt, aki bár a szokásos tiszteletköröket kötelességtudóan lerótta, hangot adott abbéli véleményének, hogy talán az elnök túl messzire ment a „nyitással”. Jean-François Copé, sokak szerint az UMP 2017-es elnökjelöltje, inkább a jobboldal identitásának megújításáról beszélt és arról, hogy ez a feladat a három évtizedes „hallgatás” után elodázhatatlanná vált, hacsak nem akarják átengedni a terepet a szélsőjobboldalnak. Bár Copé szokásához híven csak elismeréssel szólt Sarkozy politikusi teljesítményéről, azt nem mulasztotta el megjegyezni: „a vita még nem jelent szakítást”.

Sarkozy és a francia jobboldal egyetlen szerencséje, hogy politikai ellenfelük gyenge és megosztott. A szocialisták szemmel láthatóan még a botrányokból sem tudnak profitálni, támogatottságuk nem emelkedik. Igaz, hosszú évek után sikerült első kreatív megmozdulásukkal előállni, amikor a párt (Parti Socialiste, PS) ifjúsági szervezetének tagjai tömeges örökbefogadási kérelemmel árasztották el az Élysée-palotát Sarkozy fia kinevezésének hírére.

Mandátumának felénél a francia köztársasági elnök felemás mérleget mutathat fel. Pártja, az UMP relatíve jól teljesít, atipikus módon sorra nyeri az időközi választásokat, és egyelőre győzelmi esélyekkel tekint a 2010 tavaszi regionális megmérettetés elébe. Ha azonban a botrányok nem fogynak el, az könnyen már a 2012-es kampányra is kockázatot jelenthet. És bár hiába mondta személyes ambícióiról Sarkozy a Le Figaro újságíróinak, hogy „őszintén nem tudja még”, indulna-e újra, ez talán a beszélgetés egyetlen nélkülözhető mondata volt ...

Kitekintő.hu, 2009. október 23.

Cikkek, írások