Nézőpont Intézet

Nyereség mindenekelőtt? Tanulságok válság idején

Vállalati körökben két eltérő vélekedéssel lehet találkozni a pénzügyi-gazdasági válság és a felelős viselkedés összefüggésével kapcsolatban. Az egyik úgy szól: pénzszűkében minden cégnek le kell faragnia kiadásaiból, ezért logikus, ha az egyébként azonnali profitot nem termelő társadalmi felelősségvállalási (CSR) büdzsét kurtítják meg. Ezzel szemben érvelnek azok, akik szerint pont most, a felelőtlenség miatt kirobbant válságban kell még többet áldozni a CSR-re, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a hasonló összeomlások. A Cseh Villamos Művek eközben példaértékű megoldással rukkolt elő.

A vita a mai napig megosztja a vállalati közgazdászokat éppúgy, mint a szélesebb gazdaságpolitikai és szakmai közösséget: kell-e egy alapvetően nyereségérdekelt vállalatnak a saját profitja rovására társadalmi célok érdekében áldoznia? Az ortodox iskola hívei természetesen határozott nemleges választ adnak erre a kérdésre, és azt hangsúlyozzák: a cég adózott nyereségével csak saját céljait szolgálja, és ha minden vállalat így tesz, az állami és a versenyszféra is zavartalanul létezhet egymás mellett. A 2008 szeptemberében a Lehman Brothers bebukásával globálissá váló krízis azonban mintha aláásná a dogmatikusok érvkészletét és – egy meglehetősen drága lecke árán – azok javára fordítaná a polémiát, akik eddig is a minél szélesebb körű vállalati társadalmi felelősségvállalás mellett kardoskodtak.

A CSR lényege, hogy a cég önként, törvényi előírás hiányában is az őt körülvevő társadalomra fordítja profitjának egy részét azért, hogy középtávon javítani tudjon a róla kialakított képen, és így hosszútávon még több profitra tegyen szert ennek köszönhetően. Arról van tehát szó, hogy a vállalat lemond holnapi nyereségének egy részéről a fenntartható holnaputáni és jövő évi érdekében. Az angolszász piaci kultúrában elterjedt CSR-tapasztalatok érthető módon csak megkésve érkeztek meg Kelet-Közép-Európába, főleg a multinacionális vállalatok anyaországból eredő tudástranszfere révén. Így vált mára kvázi-elvárássá a valamilyen szinten megfogalmazott felelősségvállalási cégpolitika.

Hogy miért kerül egy ilyen kérdés a Kitekintő oldalaira? A globális pénzügyi krízis értelemszerűen nem áll meg a nyugati világ határainál, érinteni fogja a posztszocialista térség országait és vállalatait is. Minél inkább csökken a fizetőképes kereslet, annál súlyosabb lesz a visszaesés – ezt az egyszerű logikát ismerte fel a Cseh Villamos Művek (CEZ) vezetősége, amikor úgy döntött: a „CEZ a válság ellen” elnevezésű programja keretében enyhíteni próbál azon munkanélküliek és vállalkozók terhein, akik a válság miatt kerültek nehéz helyzetbe. Így három hónapon át a vállalat fogja fizetni azon munkanélküliek villanyszámláját, akik március és december között veszítették el állásukat, korábban azonban legalább fél évig volt munkaviszonyuk és nem halmoztak fel számlahátralékot. Ezen felül a CEZ a válság által sújtott kis- és középvállalkozásoknak egyhónapos halasztást ad számlájuk kiegyenlítésére, ez időre nem számít fel késedelmi kamatot sem.

Így lesz a felelőtlenség válsága közepette egy áramszolgáltató cég viselkedése a felelős vállalati magatartás mintapéldája. A kelet-közép-európai CSR-trendeket figyelők számára kevés tanulságosabb hír akadhat, mint ez, egyben világos választ adva a kiinduló kérdésre, hogy tehát szembeállítható-e a profitorientáltság és a társadalmi felelősségvállalás.

Kitekintő.hu, 2009. február 24.

Cikkek, írások